Leírás

Az „Önarckép M.C. Escherrel” című rézkarcán a 20. század derekén élt jól ismert holland alkotó, Maurits Cornelis Escher társaságában látjuk Orosz Istvánt. Escher, akit leginkább fametszeteiről és kőnyomatairól ismerünk, általában olyan építményeket vagy geometriai formákkal kísérletezett és rajzolt, amelyekkel a végtelent vizsgálta.

Orosz minden bizonnyal nem véletlenül áll Escher háta mögött a képen, hiszen ő maga is szívesen kísérletezik a téri illúziókeltés megjelenítésére kifejlesztett perspektivikus ábrázolás túlzásaival, valamint az anamorfózis technikájának megújításával, melynek során úgy torzít el képeket, hogy csak bizonyos nézőpontokból, illetve tükröződő felületek közbeiktatása révén kapjon értelmet a kép.
Az „Önarckép M.C. Escherrel” is hasonló elgondolás alapján született. Mintha egy üvegömbben látnánk a két briliáns alkotót, akinek alakjaik megnyúltak a téri illúziókeltésből kifolyólag.
Orosz István a trompe l”oeil (szemet becsapó festészet) és az anamorfózis (torzított képek) műfajának bravúros mestere. Az alkotó játékos ábrázolásmódját a kövekezőképpen írja le: „Fogadjuk kétkedve a látszólag nyilvánvaló állításokat, és higgyünk benne, hogy a világnak van egy másik, egy rejtett olvasata is, amelyet ugyan körülményesebb meglelnünk, de olykor már a keresés is izgalmakkal biztat.”

Részletek